Így kezdődött...

2013. nyarán a Börzsönyben, Kisinócon nyaraltattuk a Szent Miklós Általános Iskola, Kollégium és Gyermekotthon tanulóit. Programjaink között természetesen több túra is szerepelt, alkalmanként úgy 10-15 km-es távon. Az egyik útról hazatérve hangzott el az egyik utógondozott fiatalembertől az azóta sokat emlegetett mondat: 

"Pista bácsi! Menjünk már egy emberesebbet!"

"Menjünk!" 

Másnap negyedmagunkkal nekivágtunk a Kisinóc - Nagyhideghegy - Csóványos - Nógrád útvonalnak az országos kéken. Kalandos utunkat követő élménybeszámolónk hatására többen csatlakoztak az időközben hagyományossá váló őszi és tavaszi menetekhez. Nem sokkal a kezdet után előbb két napos, majd négy napos tavaszi és őszi túrákat szerveztünk, a nyári szünetekben pedig "kéktúrás" nyaraltatásokon vettünk részt.

2015. őszén a Nagy-Milic megmászása után Hollóházára érve elmondhattuk magunkról, hogy végigjártuk az Északi-középhegységet!

Rengeteg élmény és tapasztalat kapcsolódik a megtett kilométerekhez. Megtapasztalhattuk a teljesítménytúra közösség és személyiségfejlesztő erejét. 
Hamar rá kellett jönnünk, hogy céljainkat csak akkor érhetjük el, ha egyéni érdekeinket a közösségi érdek alá rendeljük. Egymással korábban nem szimpatizálók a nehéz helyzetekben egymást segítették. Intézményünk valamikori pszichológusa kezdeményezésemre bekapcsolódott a programba. Vele fél évente végeztünk szociometriai felmérést a csapatról, ami egzakt módon igazolta a közösség erősödését. Tanulságos helyzet, amikor szállásunkra érve a fiataloknak eszükbe sem jut az internet, nem keresnek wifi kódot, hanem a napi élményeket tárgyalják. 

 

 

- KÉSZÜLÜNK A KÖVETKEZŐ KALANDRA! -