Így kezdődött...
2013. nyarán a Börzsönyben, Kisinócon nyaraltattuk a Szent Miklós Általános Iskola, Kollégium és Gyermekotthon tanulóit. Programjaink között természetesen több túra is szerepelt, alkalmanként úgy 10-15 km-es távon. Az egyik útról hazatérve hangzott el az egyik utógondozott fiatalembertől az azóta sokat emlegetett mondat:
"Pista bácsi! Menjünk már egy emberesebbet!"
"Menjünk!"
Másnap
negyedmagunkkal nekivágtunk a Kisinóc - Nagyhideghegy - Csóványos - Nógrád
útvonalnak az országos kéken. Kalandos utunkat követő élménybeszámolónk
hatására többen csatlakoztak az időközben hagyományossá váló őszi és tavaszi
menetekhez. Nem sokkal a kezdet után előbb két napos, majd négy napos tavaszi
és őszi túrákat szerveztünk, a nyári szünetekben pedig "kéktúrás"
nyaraltatásokon vettünk részt.
2015. őszén a
Nagy-Milic megmászása után Hollóházára érve elmondhattuk magunkról, hogy
végigjártuk az Északi-középhegységet!
Rengeteg élmény
és tapasztalat kapcsolódik a megtett kilométerekhez. Megtapasztalhattuk a
teljesítménytúra közösség és személyiségfejlesztő erejét.
Hamar rá kellett
jönnünk, hogy céljainkat csak akkor érhetjük el, ha egyéni érdekeinket a
közösségi érdek alá rendeljük. Egymással korábban nem szimpatizálók a nehéz
helyzetekben egymást segítették. Intézményünk valamikori pszichológusa
kezdeményezésemre bekapcsolódott a programba. Vele fél évente végeztünk
szociometriai felmérést a csapatról, ami egzakt módon igazolta a közösség
erősödését. Tanulságos helyzet, amikor szállásunkra érve a fiataloknak eszükbe
sem jut az internet, nem keresnek wifi kódot, hanem a napi élményeket
tárgyalják.